Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, zöld sárkány, aki Zöldike névre hallgatott. Zöldike kíváncsi volt, és gyakran álmodozott a körülötte lévő világról. Egy napon elhatározta, hogy felfedezi a közelben lévő titokzatos erdőt.

Zöldike belépett az erdőbe, ahol csodás lények éltek. Találkozott egy cinkékkel teli fával, és egy mókás mókussal, aki mogyorókat dobált rá. Zöldike nevetgélve kerülgette a mogyorókat, és mélyebbre indult az erdő szívébe.

Ahogy sétált, Zöldike rábukkant egy fénylő tisztásra, ahol csupa virág és pillangó lebegett a levegőben. Egy varázslatos szarvas közelített hozzá barátságosan szemmel. A szarvas elmondta, hogy ő az erdő őrzője, és a szívében rejlik egy titok.

A varázslatos szarvas arra kérte Zöldikét, hogy segítsen megtalálni az erdő varázspálcaját, ami védte az otthonukat. A pálca egy különleges fánál pihent, amelyet csak egy igazi bátor sárkány találhat meg.

Zöldike izgatottan bólintott, és nekivágott a kalandnak. Útjai során találkozott mókás bogarakkal, beszélő virágokkal, és egy titokzatos patakocska vezette a titkos fához, ahol a varázspálca várt.

Amikor Zöldike megpillantotta a varázspálcát fénylően heverni a fa tövében, óvatosan emelte fel, és az egész erdő megremegtt. A varázspálca fénye bevilágította az erdő minden zugát, visszahozva az ellopott varázst.

Az erdő minden lakója összegyűlt, hogy megköszönjék Zöldikének a segítséget. A kis sárkány most már tudta, hogy a bátorság és a kíváncsiság nagy kincs, és hazaszállt a csillagos ég alatt, szívét melegség töltötte meg.