A nap azon gondolkodik, mit csinálnak az emberek lenn, amíg ő dolgozik.

Egy nap a nap elmondja a holdnak, hogy ő is leugorhatna a földre, sörözni az emberekkel.

A hold felvánszorog az égre, de mindig leszidják, hogy világítson, ne ámítsa az embereket.

Végül a hold elhatározza, hogy lesz a földön, de hamar megbánja, mert mindenki rákiabál.

A hold felmegy ismét az égre, de most már otthona a szomorúság.

A következő napokban a hold nem jön le többé, és a nap is elszomorodik.